1. rész~Ismerkedés

Leah nem rég töltötte be a 17. életévét, abban hitben, hogy most már minden úgy lesz ahogy ő akarja... Édesanyjával Gerogával és apjával Nathan Andersonnal, Kanadának egy kis városában élnek, mindaddig, amíg...

                   *első nap*

Leah hazafelé tart az iskolából. Amikor a házukhoz ér, meglepetten veszi észre, hogy a bejárati ajtó nincs kulcsrazárva. Abban a hitben volt, hogy a szülei dolgoznak. *belép* mindenhol dobozokat lát..

-Anya, apa mi ez a sok cucc? *kérdezi meglepődve* A szülei egymásra néznek. Leültek a nappaliba. Georga így szól:- Leah...az a helyzet, hogy édesapádat áthelyezték...

Leah: Tessék?! Dehát, hogy érted azt, hogy áthelyezték? Mármint hova?

Georga: hát...*és ekkor közbe vág Nathan* -Londonba..Londonba fogunk költözni..*Leah felállt és a szobájába rohant könnyes szemmel*

Ez nem lehet..én nem megyek el innen..itt vannak a barátaim, itt nőttem fel..nem költözöm el! *beszélt magában*

                   *Másnap*

Leah sok könyörgése felesleges volt..másnap indultak is Londonba..a barátaitól telefonon köszönt el, mert személyesen már nem volt rá ideje. Amikor kiértek a relülőtérre még volt pár órájuk, az indulásig. Leah elvonult egymagába...*vissza emlékezett a régi időkre*
Itt születtem..ide jártam óvodába, itt kezdtem az iskolát...itt vannak a barátaim..és itt van Ő is..nem akarok elmenni!...1 óra elteltével felszálltak a Londonba tartó repülőgépre. Leah meg sem szólalt az út alatt. ~még fél óra maradt hátra a landolásig: mondta be egy idegen hang a gép rádiójából.

Leah: Miért, miért teszizek ezt velem?*kérdezte meg-meg akadt hangon* de a szülei csak néztek ki az ablakon szótlanul.

                *megérkezés*

Megérkeztek Londonba. Először egy Say City nevű hotelben szálltak meg, amíg Nathan, az édesapja el nem intézi a lakásukat.*Leah átmegy a szobájába, és kipakolja a cuccait* közben elgondolkodik azon, hogy mi lett volna, ha...de ő is tudja, hogy ez már felesleges..Londonban fognak élni..ezentúl más lesz minden, nem olyan amit megszokott. Mindenhol piros buszok, és azok a telefonfülkék...na meg a sok híres látványosság...de mind ez hiába, ha tudod, hogy nem ez az életed...*töprengett magában* A szülei beíratták a Bright Castro nevű gimnáziumba. Leah 3 nap múlva kezdi majd el, addig szüleivel megpróbálja felfedezni a várost. Bár ezt ő nem igazán élvezi.

              *3 nap múlva*

Leah nagyon izgul az új iskolája miatt.. ~Mi lesz ha nem fognak szeretni? Vagy ha bunkók lesznek velem? És ha...*vágott közbe az apja* ~Leah! Fejezd be! Hidd el majd megszereted az új iskoládat..csak bízz bennem! *a lány kiszállt a kocsiból, és belépett a kapun*Ahogy megy végig a folyosón, mindenki csak őt nézi..valyon ez ki lehet?! -kérdezik a többiek *Leah magában csak ezt hajtogatja*: Jesszusom, jesszusom, jesszusom! *becsengettek*Leah ijedten lép be az osztályterembe. *leül* a tanár így szól: Szervusztok gyerekek! Ma kaptunk egy új diákot. Ő Leah Anderson. *a többség üdvözölte is*  kicsengettek. Leah a könyveivel kezében megy a szekrényéhez, miközben leszólítják. ~Szia! Leah ugye?! Én Aurora vagyok. *mutatkozott be barátságosan* Leah: ~Ömm szia! *köszönt megkönnyebbülten*

~Suli után pár barátommal elmegyünk a parkba. Nincs kedved velünk jönni? *kérdezi Aurora*

~Hát nem is tudom..tudod még csak pár napja lakok itt, és hát...*válaszolt félénken Leah*

~Jajj ne csináld már! Eljössz és kész! *mosolygott Aurora és elment* Jött a fizika, ének és még egy matek. *vége a sulinak* Leah úgy döntött, hogy elmegy Aurorával és pár iskolatársával a parkba. Aurora mindenkinek bemutatta a lányt. Egyszer csak érkezik egy srác. *így szól*~Sziasztok! Bocs a késésért! 

Aurora: Semmi baj! Bemutatom neked Leah Andersont. Egy idős velem. Ő az új osztálytársam.

Zayn: Ohh hello Leah! Én Zayn vagyok. Zayn Benett. *mosolygott* majd mind elindultak a parkba. Pár óra múlva a többiek leváltak, és csak Zayn, Aurora és Leah maradt...*Aurorának csörög a mobilja*

~Aurora, itt van pár rokon. Gyere haza üdvözölni őket! *szólt bele a telefonba az anyukája*

Aurora elment, így kettesben maradt Leah és Zayn..

Zayn: ~Úgy látszik ketten maradtunk...mihez lenne kedved?

Leah: ~Ömm..amihezcsak neked!*mosolygott*

Zayn: ~Mit szólnál ha elmennénk fagyizni?

Leah: ~Február közepén?! *kérdezi meglepetten*

Zayn: ~Csak vicceltem! Üljünk be valahová. *nevette el magát*

Elmentek egy cukrászdába, de nem rendeltek semmit.

Zayn: ~Biztos nem kérsz valami sütit? Meghívlak! *mondta aranyos hangon*

Leah: ~Köszönöm, de nem!* mosolygott rá Zaynre*

Ki idő elteltével, elindultak. Zayn Leahával tartott, hogy hazakísérje őt. Megérkeztek a hotelhez. 

Leah: ~Köszönöm, hogy visszakísértél! Nagyon jól éreztem magam veled!

Zayn: ~Ugyanmár ez semmiség volt! És én is remekül éreztem magam...megkéne majd ismételni *nézett a lányra édes rosszfiús tekintetével*

Leah bement a hotelbe, Zayn pedig hazament.                                       Este a lány, elővette a naplóját, még pár évvel ezelőtt kapta, egy kiskori szerelmétől. A napló neve: Dream Clouds. /álom felhők/ *Leah elkezdett írni*

                                     ,,Kedves Dream Clouds"

Ma volt az első napom az új iskolámban, de be kell valljam, jól éreztem magam. Az elején még, nem tudtam, hogy be-e tudok majd illeszkedni a britek csoportjába. De úgy gondolom, hogy ez sikerült. Aurora csodás lány. Nem csak, hogy gyönyörű, de még kedves és jófej is. De a mai napom fő sikere Zayn volt. Nem hittem volna, hogy Josh után még egy srác egyszerre lehet ennyire helyes, és kedves is. Remélem lesz alkalmam jobban megismerni őt! :)

Becsukta a naplót, és lefeküdt aludni. Számára szokatlan álom gyötörték az éjszakában. Verte a víz,folyton csak forgolódott...miért van nekem ilyen álmom? Ez mit jelenthet?

Köszönöm akik eddig olvasták a történetem! A 2. rész haramoras felkerül.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat